.png)
2. fejezet A macska motoszkálására ébredt. Belefúrta az arcát a párnájába, fejére húzta a paplant, hogy kizárja a külvilágot. Szezon van, hajnalban ért haza az étteremből, de nem bánta, mert kellőképpen elfáradt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül zuhanjon az ágyba. A rémálmok sűrűn felbukkantak, de ma éjjel szerencsére, álom nélküli, mély alvás szippantotta magába. Ezüst nyávogva belökte az ajtót, amit ő sosem zárt kilincsre, csak behajtotta. – Még egy kicsit hagyj aludni – kérte a macskát bűntudatosan, mert tudta, hogy reggeliidő van. – Adj még egy percet, és összeszedem magam. Ezüst felugrott az ágyra, mancsával megbökdöste gazdáját a takaró alatt, panaszosan nyávogott néhányat. Nyilván nehezményezte, hogy figyelmen kívül hagyják, ráadásul hajnali hatkor rendszerint megkapta a reggelijét. Nem lehetek ennyire hanyag . Felelős vagyok a macskámért. Félrelökte a hófehér takarót, és kikászálódott az ágyból. Ásított, majd két kézzel végig...
.png)