Hűség Beleolvasó

        2. fejezet    A macska motoszkálására ébredt. Belefúrta az arcát a párnájába, fejére húzta a paplant, hogy kizárja a külvilágot. Szezon van, hajnalban ért haza az étteremből, de nem bánta, mert kellőképpen elfáradt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül zuhanjon az ágyba. A rémálmok sűrűn felbukkantak, de ma éjjel szerencsére, álom nélküli, mély alvás szippantotta magába. Ezüst nyávogva belökte az ajtót, amit ő sosem zárt kilincsre, csak behajtotta. – Még egy kicsit hagyj aludni – kérte a macskát bűntudatosan, mert tudta, hogy reggeliidő van. – Adj még egy percet, és összeszedem magam. Ezüst felugrott az ágyra, mancsával megbökdöste gazdáját a takaró alatt, panaszosan nyávogott néhányat. Nyilván nehezményezte, hogy figyelmen kívül hagyják, ráadásul hajnali hatkor rendszerint megkapta a reggelijét. Nem lehetek ennyire hanyag . Felelős vagyok a macskámért. Félrelökte a hófehér takarót, és kikászálódott az ágyból. Ásított, majd két kézzel végig...

      A konyha ablaka a bejáratra nézett, Adrián onnan figyelte őket, amint kiléptek a kapun, és elindultak Csabi kocsija felé. Romina egyenes háttal, felszegett fejjel sétált Csabi mellett, és nyilván felkészült a legrosszabbra, hiába mondta neki Adrián, hogy nyugodjon meg, láthatóan nem nyugodott meg. Nyilvánvalóan azt is hiába ismételgette neki, hogy Csabi szereti, nem hitte el. Csabi meg bedurrant Báró Péter miatt. Adrián teljesen megértette, és fogalma sem volt róla, mi ez a Las Vegas-i mese habbal a Báró házaspár közösségi oldalán. Alig várta, hogy utánanézhessen. Egy sasszemű ismerősnek az is sok mindent elmondhat, hogy Péternek a közös mellett volt saját közösségi oldala is, Csillunak viszont nem. Adrián már azt is tudta, miért nem. Csabi lent folyamatosan beszélt Rominához, próbálta megfogni a nő kezét, de ő elrántotta, és összefonta a mellkasa előtt a karját. Oké, Adrián megértette Rominát is, de szegény Csabi láthatóan teper érte. Hát nem veszi észre a hú...